Történetem 2006-ban kezdődött nem sokkal a 30. születésnapom után. Megismerkedtem életem párjával akivel boldog házasságban élünk és neveljük három gyönyörű gyermekünket. .Akkor még nem tudtam,hogy vele együtt egy nárcisztikus személyiségzavarral küzdő anyóst is kapok. Az első félévben minden rózsaszín ködben úszott igaz ő is akkor jött össze egy tehetős mezőgazdasági vállalkozóval . Nagy volt nála is "boldogság".Ekkor még nem is sejtettem ,hogy a fickó is egy újabb áldozat akit lefejhet pénzzel. Persze ,hogy boldog volt!. Az elején nem volt súrlódásunk de voltak apró jelek amik mondjuk úgy,hogy nem ütötték meg a társadalmi normát nálam aki egy kiegyensúlyozott, boldog gyermekkorral rendelkező ember voltam/vagyok.. Eleinte arra gondoltam,hogy közel az ötvenhez biztos klimaxol és majd el múlik.A feleségem 6 éves volt mikor elváltak a szülei. Számtalan "apukája" volt vagyis áldozat. A rózsaszín ködben úgy tűnt nekem is és a feleségemnek is ,hogy végre megtalálta ő is az igazit.2008-ban összeházasodtam életem párjával na ekkor kezdődtek az igazi konfliktusok, érzelmi zsarolások, manipulációk.Addig úgy kezelt mint egy egysejtű amőbát aki nem sok vizet zavar vagyis alattvaló voltam.Hozzáteszem nem is sok vizet zavartam, mert mindent megtettem neki és soha nem adtam hangot a nem tetszésemnek, csak a feleségemnek mondtam el ,hogy szerintem ez így nem jó az úgy nem helyes. A lagzi utáni reggel kezdődött az igazi kibontakozása, bejött utánunk a fürdőszobába, hogy mi mennyi pénzt szántunk neki a menyasszonytáncból?! Nem is értettem! MI VAN ???Ezután már kezdtem óvatosabban kezelni őt. Ő egyre többször mart belém, ha volt rajtam sapka azért ,ha nem volt akkor meg azért.Ellenség lettem! Kezdett feltűnni,hogy a feleségem egyértelműen mellettem áll, de ennek ellenére is ugyanúgy mint előtte az anyja utasításait követi.Így teltek az évek, alattvalóból ellenség lettem! Közben a pasijával is úgy viselkedett mint egy bűnözővel szegény mindig nekünk panaszkodott .Kiderült,hogy azért viselkedett vele úgy , mert nem volt hajlandó 1-2 év után a nevére íratni tanyája felét . Mondanom sem kell hogy már nincsenek együtt! Visszakanyarodva az én történetemre.Négy éven belül megszületett mindkét lányom! Nem volt egy nyugodt napunk sem, mindig jött beleszólt mindenbe.Semmit nem segített a mosatlan tornyosult a mosógép lejárt stb.(valószínűleg a körmöstől jött).de ő csak kritizált Én voltam a gonosz aki teherbe merte ejteni a kicsi lányát és mi lesz most ,vége a világnak! Mindenki örült a családban csak ő nézett rám mint egy gyilkosra . Nem foglalkoztam vele mert boldog voltam! Persze hazudnék ha azt mondanám,hogy nem zavart, de aki ismer az tudja ,hogy eléggé türelmes és békepárti ember vagyok. Csak a családomra fókuszáltam. Az volt a furcsa,hogy a külvilágnak ideértem a kollégákat, ismerősöket,,a kozmetikusát,fodrászát azoknak meg a legaranyosabb segítőkész, ártatlan arcát mutatta mindig. Mindenkinek hangoztatta ,hogy mi lenne velünk nélküle meg nincs ideje mert mindig nekünk segít már mindenét nekünk adta bla bla... de hát erre van a nagymama és mi ennek ellenére utáljuk !Csak egy pár információ arról,hogy ő mindenét nekünk adta: eladta a feleségem aranyait eladta a nagyszüleitől kapott versenyzongoráját ,hogy meg sem kérdezte őt. Vettünk illetve átvállaltunk egy lakáshitelt tőle úgy ,hogy azt a felét is kifizettette velünk amit a feleségem örökölt az apja után.Természetesen ez nem így volt beadagolva a külvilágnak.Abból táplálkozott amit egy "idegen" mondott neki fals információk alapján mert ez erősítette meg abban,hogy ő mindent jól csinál és velünk van a baj magyarul ez volt neki az oxigén! Mindenkinek áldozatként festette le magát,hogy jaj szegény ő! Mi még mindig úgy táncoltunk ahogy ő fütyült! Időközben a feleségem pánikbeteg lett. elment pszichiáterhez . Féléves kezelés volt mire kigyógyult belőle. A doktornő kianalizálta belőle ,hogy az édesanyja miatt alakult ki a betegség, és valószínűleg nárcisztikus személyiségzavarban szenved az anyósom. Küldjük el hozzá. Nagy hiba volt,hogy elmondtuk neki. Megsértődött és meg sem hallgatott minket.Mi vagyunk a betegek állítása szerint. Eltelt 1,5 év,hogy nem beszéltünk mert az egója fontosabb volt az unokáinál is ! Még mi kértünk bocsánatot ez HIBA volt! Diadalnak élte meg és kezdődött a lemez elölről. Ez még kétszer elvolt játszva.14 évet vártunk, hogy hátha megváltozik. Nem fog befejeztük nincs ellenszer! Közben megszületett az idén a kisfiunk (6 hónapos) mondanom sem kell ,hogy egyszer látta még 5 percig mert fájt a feje(mert megint jaj szegény mama nem figyel rá senki) pedig az unokáitól nem tiltjuk de nem is keresi őket . Mikor mentek a gyerekeim ő mindig fáradt volt. Ők is rájöttek maguktól ,hogy mama mindig lerázza őket . Amióta nincs az életünkben aktívan azóta sokkal boldogabbak vagyunk! A feleségemnek volt nehéz mert csak az édesanyja de 14 év alatt jöttünk rá arra,hogy nincs más megoldás mint elengedni! A tanulság, nem szabad ennyit várni és reménykedni mert rá mehet az egészséged és a családod is!